A cikk szerzője Varga Zsolt, korábban a Somogy Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója volt, azelőtt pedig a Somogy Megyei Önkormányzat Park Szociális Otthon és Módszertani Intézmény igazgatója. Jelenleg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szociálpolitikusa.
Pedig mennyire örültem, amikor az Európai Unóhoz csatlakoztunk. Feszültem figyeltem, amikor élő adásban az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter - Kovács László külügyminiszter társaságában - aláírta a csatlakozási szerződést Athénban.
Igen, ennek már tizenhét esztendeje. Hosszú évek óta vártam már arra, hogy uniós állampolgár lehessek, és magyarságom mellett Európa polgára legyek formálisan is. Az európai jólétre és a civilizált Európa azonnali és egyenrangúként való befogadására nem számítottam, de a határok könnyebb átlépése kielégítette akkori igényemet: végre szabadon utazhattam, láthattam a kontinens számos országát, megismerhettem népeit és kultúrájukat. Fantasztikus volt ez nekem, aki még a piros meg a kék útleveleken és a három évenként adott, minimális valután nőttem fel. Egyszóval nagy boldogság volt ez, vágyaim megvalósítását legfeljebb a pénztárcám korlátozta.
Évek múlva aztán egyre fontosabbá vált minden, ami az Európai Unió. Jogrendszere, gazdasági működése, biztonsága és intézményrendszere. Vagyis országunk uniós támogatással történő újjáépítése. Minden, ami a fejlett Nyugat. Minél többet láttam és tapasztaltam ebből külföldön, annál inkább erősödött a várakozásom: mikor lesz nyugati bérünk, civilizált munkahelyünk, garantált emberi jogaink és szabadságunk, egyáltalán: mikor zárkózunk fel arra a szintre, amelyben Európa Elbától nyugatra élő polgárai élik mindennapjaikat. Egy várva-várt valódi és harmónikus jogállamban.
Aztán ahogyan látszatra minél közelebb kerültünk a célhoz, egyre gyengültek Magyarország pozíciói. A szabadság kiteljesedése helyett a diktatúra kezdte meg lopakodását. Az uniós támogatásokból történő nemzeti gyarapodás helyett a megszülető oligarchák tollasodtak. A kulturális élet kiteljesedése helyett annak megnyomorítása folyik, a társadalmi érintkezéseink nyitottsága helyett lassan elzárják a társadalmat mindentől és egymástól. Megfosztanak normális életünktől. És Európára egyre kevésbé számíthatunk.
Persze, most itt a Covid. Erre lehet fogni mindent. Magyarország vezetői ezt meg is teszik. A politikai és gazdasági, valamint intézményes pusztítás mellé felzárkózott a Covid, ennek ürügyén a további lélekrombolás. Felerősödött az emberek megosztása és félelemben tartása. És, ha már Európa, akkor kormányzati küldetés lett az Európai Unió tudatos szétverése. Amúgy is sokan csalódottak vagyunk. Másra, jobbra, tisztességesebbre számítottunk. Európától is. Például arra, hogy a civilizált kontinens nemzeti felzárkózásra inspirál, meg hogy egy erős szövetség nem hátrál meg agresszív és zsaroló tagállami diktátoroktól, hanem határozottan helyre teszi, akiket kell.
A következmények nélküli Európává váltunk. A boldogságtól és jóléttől egyre messzebb kerülünk.
A járvány és annak kezelése nem oka, hanem következménye a történéseknek.
Európa arcát veszítette.
A maszk lett a korona az emberi fejeken.
Varga Zsolt
Borítókép: pixabay.com
