József Attila a huszadik század egyik legkiemelkedőbb alakja. Posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas költő.
József Attila életét a csalódások, és a szomorúság nagyban beárnyékolja, melyet egy idő után már nem tudott kezelni, érzékeny idegrendszere felmondta a szolgálatot. 1937. december 3-án, 32 évesen a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat elé lépve vetett véget életének.
Kivételes tehetsége a mai napig nagy hatással van olvasókra, kortárs művészékre egyaránt.
Életműve előtt tíz csodaszép versidézettel tisztelgünk
„Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
„Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!”
„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.”
„Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.”
„én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.”
„Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakitja a tilalmas rózsát.”
"A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek."
"Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok."
"Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja."
"Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz."
Borítókép: Facebook
