Meggyes József írása.
A szerző Kaposváron született, kisebb megszakítással a városban élt. Itt nőtt fel, részben ide járt iskolába is, és itt dolgozta végig hivatását. Első blogja -MJ Vándor- 2009.09. 08-tól íródik, a ...tükör... 2011.06.25-én indult és a Zsömi 2015.11.17-én. Itt a KPSVR-en általában a ...tükör... blog írásai olvashatók.
Mondjam vagy ne mondjam? Nem mondom. Inkább csapongok kicsit. Pancsikálok a témákban. Kicsit belecsapok, kicsi kifröccsen, oszt otthagyom. ... Majd valaki feltörli.
Minap beszélgettem valakivel és okosságot mondott. Valami olyasmit, hogy a frászkukkon zömében már csak az ostobák kommentelnek. Dacára annak, hogy néha én is kommentelek, bíz nem mondott butaságot. Bíz iszonyatosan leesett a színvonal. Rosszindulat, gyűlölködés és meggondolatlanságok tömkelege. Üdítő dolog, ha sikerül belefutni egy kulturált hozzászólásba.
Más. Covid. Ez most slágertéma. Szintén egy beszélgetőpartner fogalmazta meg, hogy kezd beleőrülni a korlátozásokba, pláne, ha nem lesz vége a nyár elejére. Azt mondtam: nem lesz. Mert nagy pártunk és nagy nemzetünk még nagyobb – István óta a legnagyobb – vezére egyszerűen nem engedheti meg azt a luxust, hogy az egységbe tömörülő „ellenzéki hordáknak” időt adjon a kampányra és az előválasztásra. S láss csodát! Vezérünk – áldás rá és háza népére, ha már a haza népe nem érdekli… - már a negyedik hullám eljöveteléről ábrándozik.
Megint más. Ennek is vannak covidos beütései. Ma megkaptam az adóhatóság határozatát a gépjárműadóm mértékéről. Pontosabban elmentem érte. Mert, ugye, eddig, míg az önkormányzat adóhatósága számolta ki – a kerekítést pont leszarom – és kézbesítette, kihozta az önkormányzati kézbesítő és belesuvasztotta a levelesládámba. Ez már nem megy. Postás hozza és kézbe szeretné adni. Én meg nem voltam idehaza. Mert elmászkálok, mint a kiborult csontkukac. Igen. Ebben a rohadt nagy korlátozásban. (Jöjjön este nyolc után, ha biztosra akar menni.) Mi marad? Irány a posta, ahol akkora a sor ... Nesze, bakker! Tartózkodj, meg távolság, meg... Na, jó! Lényeg a lényeg. A postaládámban még sohasem volt tömegjelenet.
Ismét más. Ha már bezárások. Én sem értem. Sehová sem lehet bemenni, mert zárva van, ahol még soha nem volt tumultus, ahol naponta csak páran vagy pár tucatnyian fordultak meg, ellenben ahol egymás sarkát tapossák az emberek, az mind nyitva van. Voltam ma egy üzletben, ahol a röhögőgörcs feszegetett belülről, mert a pénztárakhoz vezető sorállás fel volt festve a távolságtartás okán, de a pénztárak olyan közel vannak egymáshoz, hogy a mellettem álló sorban állóval ismeretlenként is könyökpacsiztunk párszor.
Na, még más. Oltások helyzete. A vakcinakérdés intézése is csak arra jó, hogy akik még nem gyűlölték egymást – vagy nem eléggé… -, azok meggondolhassák magukat. Párszor belefutottam ma, hogy már oltják a kárpátaljai ukránokat, meg a románokat is Magyarországon, miközben ugye... Annak ellenére, hogy a hír valódiságát nincs módomban ellenőrizni, azért megértem azokat, akik ezen berágnak, felháborodnak. Mert ugye, ha szavazni be tudnak jelentkezni százan egy disznóólba, akkor a vakcináért miért ne? Én viszont még várom a sorom, hiába jelentkeztem időben. Karácsony után rögtön. Ettől még nem sajnálom egy külhoni magyartól sem, akkor sem, ha magyarul sem tud – bár attól azért a szemöldököm felhúzom –, és akkor sem, ha Romániából határozza meg az én pártállásom. Lehet, hogy járt már Magyarországon is, de nálunk még soha. No mindegy. Várok tovább türelmesen a vakcinámra.
Végezetül. Mert már túl hosszú vagyok. Ha már a pártállásom. Megnyugtat a tudat, hogy szerte e nagy Kárpát-medencében él legalább egy igaz magyar aki tisztában van a pártállásommal. Ha már én nem! Mert sajnos, én úgy tudtam eddig, hogy pártállásom nincs, pártszimpátiám meg már elég rég elfogyott. Pártkötődésem sincs. Ha esetleg elindulnék jövőre, akkor már azon a kérdésen elvéreznék: -melyik frakcióba kíván beülni? A függetlenbe toszom alássan!
A pártszimpátiám egy ponton fix. A nem szimpatikus ponton!
