Reggel 7 órakor gyülekeznek a vadászok és a hajtók Kaszón. A „hadművelet” irányítói – a kerületvezető vadászok és a hajtásirányítók – az utolsó egyeztetéseket tartják a hajtástérképek fölé hajolva.
A hajtástérkép 1 a 10 ezerhez (1:10000) méretarányban mutatja a lőállások helyét, a tilos lőirányokat, a hajtás széleit és irányait. Ebből mindenki kap egy példányt. A térképen jól látszik a négyzetrácsokra emlékeztető nyiladékhálózat: még száz évvel ezelőtt herceg Hohenlohe tárta fel a területet 240 méterenként, ezen nyiladékok alapján könnyű tájékozódni.
Az udvaron gyülekező résztvevőknek a vadászat vezetője, dr. Árva Károly vadászati osztályvezető tart eligazítást. Ma három hajtás lesz, kettő délelőtt, egy ebéd után. A vadászható fajok: a vaddisznó, az aranysakál és a róka. Felhívja a figyelmet a szabályok betartására, és kiosztja a hajtástérképeket.
Autóba ülünk, és elindulunk. A beszélgetésből kiderül: ma 16 vadász és 30 hajtó tevékenységét kell összehangolni. Hat kerületvezető vadász irányítja ezt. A vaddisznóhajtást különösen precízen kell megtervezni, ami hetekig tartó munka. A lőállások kijelölése, a hajtásirányok meghatározása a szakszemélyzet tapasztalatain nyugszik. A vadászat előkészítése a terület teljes feltérképezésével jár (kerítések, kényszerváltók helyei, amelyek megvezetik a vadat). Figyelembe kell venni, hogy a menekülési irányokba lehessen hajtani a vadat, és azokon elhelyezni a lőállásokat, de úgy, hogy egymást véletlenül se veszélyeztethessék a vadászok.
Minden hajtón narancs színű mellény van: látni és látszani. Az élet- és vagyonbiztonság szem előtt tartása a legfontosabb a nagyvad társas vadászatok során. Hangos hó-hop kiáltásokkal indulnak keresztül árkon-bokron a következő léniáig.
Forrás: atadhír.hu
