Keserédes tekintetek, hajléktalanok, rászorulók, lakhatási szegénységben élők. Judit szerint, most nem voltak annyian, mint általában. Sorban álltak az emberek először ételért, aztán vártak a ruhákra és a pokrócokra. Az összegyűltek között volt, aki korábban Pesten, most pedig Kaposváron hajléktalan. Évek óta a Fedél Nélkül című újság eladásából tartja fenn magát. Találkoztunk olyanokkal is, akik az elmondásuk alapján ki voltak tiltva a hajléktalanszállóról, de Pintér múltkori bejegyzése és cikkünk megjelenése után a szálló vezetője kisbusszal beszállíttatta őket.
Jött a rossz hír. Ez volt az idén, de lehet a járvány végéig az utolsó ételosztás. Többeknek könnybe lábadt a szeme, akadtak, akik sírtak. A legvégén egy kisebb összeget gyűjtöttek egy hölgynek, aki nem kap nyugdíjat és a gyermekeinek venne ételt. Még hajléktalan is akadt, aki odaadta a saját kevéske pénzét, hiszen tudta, hogy a hölgynek és a gyermekeknek nagyobb szüksége van rá.
Ezután beszélgetni kezdtünk az otthontalanokkal. Egy fiatal férfi, aki néhány éve el az utcán elmesélte: volt egy háza, de ott történt egy baleset, és egyik napról a másikra lebontották az otthonát. Az ő rosszul lefedett pöcegödrébe esett bele egy hároméves kisfiú Somogyszilben. Szerinte az otthona lebontása bosszú volt emiatt. Próbálkozott a helyi önkormányzatnál, hogy kapjon valahol egy helyet, ahol lakhat, de nem segítettek neki. Őt is nemrég engedték vissza a szállóra. Elmondta, hogy hétköznap bennmaradhatnak nappal is. Kapnak ételt és teát, hétvégére viszont csak éjszakára tud bemenni. Kérdésünkre elmondta, hogy tudomása szerint a dolgozókat hetente tesztelik, a lakókat viszont csak lázmérővel vizsgálják sűrűn.
Aztán körbe vitt bennünket a belvárosban, megmutatta, hol szokott aludni. A Somogy Áruház, az Agóra környéke és a parkok adnak neki szállást. Nappal az állomásokon szoktak általánosságban melegedni, de ez mostanság, járvány idején kifejezetten tilos.
Elvitt minket Zolihoz is. Hatvanéves, ebből közel negyvenet élt az utcán. Érkezésünkkor éppen az ágyát vetette be. A párja is vele lenne, de őt egy baleset miatt most kezelik. Zoli elmesélte, hogy az utcán el lehet lenni, csak elég sok dunyha kell hozzá. Az ő élete egy munkahelyi ki nem fizetésnél csúszott el. Hajléktalanszállóra nem megy, mert már lopták el a ruháit. Őt már nem viszik be, nem is menne. Tisztelettudó, kedves, mindenki ismeri a városban, és a rendőrséggel sincsen összetűzése. Ételt mindig kap valakitől, néha többet, néha kevesebbet, de mindig van egy vállalkozó, egy kisboltos, egy pecsenyés, aki ad neki valamit enni.
Tőle tudtuk meg azt is, hogy a Kaposváron Higanyként elhíresült hajléktalan életben van. Elmondása szerint egyszer elvitték gyógykezelésre és azóta tiszta. Miután hosszú időre eltűnt, mindenki a halálhírét keltette, de szerencsére Higany él!
2 
