– Ricsinek a nyaka, a gerince is eltört, emiatt csak a kórházba kerülése után két nappal tudták elvégezni rajta a CT-vizsgálatot. Az orvosok utána mondták el, hogy a fiam menthetetlen, nincs olyan idegsebészeti eljárás, amivel az agyát működésre bírhatnák. Ez azt jelenti, hogy a kisfiam tényleg menthetetlen, bármelyik percben meghalhat, de úgy gondolom, pár napig még nem kapcsolják le őt a gépről. Amikor elbúcsúztam tőle, olyan volt, mintha aludna – mondta könnyes szemmel a Blikknek Nagy László (47) kőműves, a fiú édesapja.
Mint azt a Blikk megírta, szombat este mintegy 20 fiatal házibulizott egy budapesti, második emeleti lakásban. Valamennyien drogtól kábultak voltak, köztük Ricsi is, aki a tanúk szerint összeverekedett egy fiúval, majd kiugrott az ablakon. A budapesti kőműves magánnyomozásba kezdett, és nagyon gyorsan megtalálta Kaposváron azokat a fiatalokat, akik Ricsivel együtt voltak a tragikus estén - írja a lap.
– Az már biztos, hogy a buliban Ricsin kívül mindenki kaposvári volt. Elhatároztam, hogy megkeresem azt az embert, aki Ricsinek marihuánás cigarettát és az LSD-t adott. Ha előbb találom meg őt, mint a rendőrség, akkor lehet, én is börtönbe kerülök – fogadkozott az apa. – A kaposvári fiúk elmondták, hogy többen is rosszul lettek a drogtól, volt, akit levittek az utcára, ott ápolták. Azon őrlődöm, mit tehettem volna másképp? Tiltottam volna meg a fiamnak, hogy buliba menjen? Hiszen majdnem felnőtt!
A lap felkereste a családot: a gyerekszobában az ágy gyönyörűen bevetve, a polcokon a ruhák szépen összehajtogatva. Odébb a Fradi-zászló, a Fradi-sál, az érmek, a serlegek mind Ricsiről mesélnek. No és a 7-es mez, amelyben a fiú az érdi focicsapat tagjaként győzelemre hajtotta a társait.
– Ricsi álma az volt, hogy a Fradi nagycsapatában játsszon, a nézőtérről lássam őt, amint kifut a pályára. Már az is hihetetlen, hogy az én kedves, tiszta lelkű fiam verekedésbe került, azt meg végképp nem tudom elfogadni, hogy kiugrott az ablakon – folytatta az édesapa. – Megmondtam a rendőröknek is, hogy ezt nem hagyom annyiban, ki fogom deríteni az igazságot. Sajnos, a kisfiamon most már nem tudok segíteni, de az emlékének igen.
Forrás: Blikk
Képek: Pozsonyi Zita
