Pálinkás József szerint a képviselőnőket a kormányzati sajtóban „eszelős, habzó szájjal gyűlölködő fúriáknak”, Szabó Tímeát egy „organizmus”-nak, Angela Merkelt egy „Honecker szagú NDK-s konfekciókosztümben feszülő megkeseredett kudarc”-nak nevező, vagy a nőkre szánalommal tekintő kormánypárti „urak” jól láthatóan megindították nőellenes kampányukat.
„Miből fakad ez a nőellenes kampány? Miért lett a gyűlöletkeltés célpontja a közéletben szerepet vállaló nő?” – kérdezi az MTA volt elnöke, majd válaszol is: meggyőződése, hogy félelemből.
„Gyenge, elbizonytalanodott férfiak kisebbrendűségi érzéséből fakad ez a feltoluló gyűlöletet kiváltó félelem. Férfiak, akik a férfiasságukban, intellektusukban és érzelmi intelligenciájukban való bizonytalanságukat kompenzálják ezekkel az agresszív támadásokkal. Mert erős, fizikailag, szellemileg és érzelmileg egészséges, magabiztos férfiak nem félnek a nőktől, és nem bántják őket, sem szóval sem tettel” – állapítja meg Pálinkás József.
Publicisztikájában kifejti, hogy a nők és férfiak társadalmi szerepe rendkívüli változáson ment át az elmúlt száz évben, különösen felgyorsult ez a változás az elmúlt negyven évben, és felkészülhetünk arra, hogy az előttünk álló években ez a trend csak tovább folytatódik. Pálinkás József szerint a sok száz évig tartó – a fizikai erőre alapozott, és a megszokás révén a szellemi életbe is beszivárgott – férfi-dominancia vége csak idő kérdése.
„A NŐ KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁNAK, ALÁRENDELTSÉGÉNEK, VÉDTELENSÉGÉNEK IMMÁR MINDEN REÁLIS ALAPJA MEGSZŰNT”
– teszi hozzá.
Az MTA volt elnöke arra hívja fel a figyelmet: a jóléti társadalmakban alig van olyan munkakör, amelyet nők ne tudnának ugyanolyan jól, vagy éppen jobban ellátni, mint a férfiak. A nők saját jogukon, egyenrangú félként vehetnek részt a munkamegosztásban munkahelyükön és a családjukban is. „Ideje lenne végre belátni ezt” – írja Pálinkás József.
Szerinte azok a közösségek, amelyekben a férfiak nem igyekeznek megőrizni státuszukat puszta erőfölénnyel vagy gyűlöletkeltés révén, bizonyosan a nyertesek között lesznek. A modern technológia is világosan megmutatja ezt az irányt: egyre több nő jelenik meg nemcsak valamennyi munkakörben, de közéleti véleményformáló szerepben, vezető politikai gazdasági pozícióban is.
„Ma már tapasztalatok bizonyítják, hogy azok a vezető testületek, amelyekben a nők részaránya magas hatékonyabbak, válságállóbbak. Kevesebb az értelmetlen versengés, a felesleges kockázatvállalás és nagyobb az együttműködési készség” – fogalmaz az MTA volt elnöke.
Azt is írja: a huszadik századi gazdasági és szellemi fejlődés egyik legfontosabb tényezője az volt, hogy az emberiség női fele kilépett a háztartási munkából és megjelent a professzió területén.
„A HUSZONEGYEDIK SZÁZAD KÖZÉLETÉNEK (POLITIKÁJÁNAK) LEGNAGYOBB LEHETŐSÉGÉT A NŐK ERŐTELJES MEGJELENÉSE FÉMJELZI MAJD”
– szögezi le Pálinkás József, aki ehhez kapcsolódóan megjegyzi: az a férfi, aki ettől fél, az önmagától fél.
„Fél, hogy hiányzik belőle az erő, ezért erőszakra kényszerül. Hogy szellemi kapacitás híján képtelen érvelni, így gúnyolódni kénytelen. Hogy tartás, bátorság és tehetség nélkül a süllyesztőben végzi. Jó lenne, ha félelmükben nem keresnének maguknak új ellenséget, akikre megtévesztett követőik haragját irányíthatják. A nők erőteljes megjelenésétől azonban nem félni kell, hanem örömmel fogadni, mert mindannyiunknak jobb lesz, ha kétszer annyi jó gondolat, és kettőnél biztosan többször annyi szeretet empátia és gondoskodás jelenik meg a közéletben” – írja Pálinkás József.
Az MTA volt elnöke reméli, hogy a férfiak többsége is így gondolja, és jó lenne, ha ezt minél többen ki is mondanák. „Egy kis vidámság, humor és »fesztelenség az államtanácsban« a dán mellett más parlamentben is jót tenne” – zárja publicisztikáját.
Forrás: JövőTv
Fotó: Wikipédia - Arno Mikkor
