A Magyar Szocialista Párt eközben egyre mélyebbre csúszik, a nagy öregjei eltűntek, a középnemzedékük megroppant, a fiatalok számára pedig nem elég vonzóak. Szemben a Momentummal, amely a fiatalok pártja lett és erősítette őket a nagyvárosi értelmiség is. Fekete-Győr András Momentum elnökből Orbán Viktor legkomolyabb kihívója lehet a következő országgyűlési választáson. Mára Gyurcsány és Fekete-Győr a magyar ellenzék vezetője.
A jelenlegi magyar ellenzék körüli helyzet és erőviszonyok kezdenek letisztulni. Egyértelmű a liberális-baloldali DK és a konzervatív-liberális-zöld szavazókat begyűjtő Momentum előretörése, főleg Budapesten taroltak az ellenzéki szavazatokból. Ott, ahol a Jobbik labdába sem rúgott. Ma tehát úgy néz ki, hogy az ellenzék két nagy táborra oszlik. A DK és az MSZP baloldali blokkra és a JOBBIK, a MOMENTUM és az LMP szavazótáborára. Igaz, az LMP nagyon leszerepelt, de parlamenti pártként továbbra is politikai tényező marad, szavazótáborával együtt. A Momentum a feltörekvő és meglepetést okozó dinamikus fiatal párt - a DK mellett – a győztesek pártja lett, erős fővárosi és nagyvárosi támogatásukkal komoly befolyást szereztek a magyar politikai palettán. A Jobbik helyét több szempontból is a Momentum vette át és, ha ilyen progresszíven építkeznek, akkor a teljes ellenzék vezető erejévé válnak. A Jobbik sokat vesztett a néppártosodást preferáló Vona Gábor távozásával, hiszen a magyar szavazó számára nagyon fontos egy adott pártvezér karizmája, nem spórolható meg a karizmatikus és emblematikus első számú vezető.
A DK és a Momentum kampánya határozott, jól tematizált és egy irányba húzó volt, eljutottak az emberekhez a közérthető európai és magyar viszonyokra vonatkozó üzenetei. A Jobbik talpon maradt ugyan, de nagyon komoly a figyelmezetés számukra: a fiatalok a Momentumra, a radikálisok a Mi Hazánk Mozgalomra és a Fideszre szavazhattak.
A mára az ellenzék tényleges két vezető erejére támaszkodó ellenzéki politikai erők teljes együttműködése elengedhetetlen, mert így megverhető a FIDESZ-KDNP szövetség az önkormányzati választáson. Minden esély megvan arra, hogy a fővárosban és a megyeszékhelyeken, a nagyobb városokkal együtt megszerezze az ellenzék a többséget az önkormányzati testületekben. Budapesten és több nagyvárosban a polgármesteri széket is.
A Fidesz uniós választási győzelme vereség is egyben. Megroppant a kétharmad. Gyengül az erőtér. Igaz, közben erősödik a fideszes klientúra és az egzisztenciális függőség, valamint az ebből adódó érdek alapú összefonódás és összekapaszkodás.
De, ha az emberek egyszer megérzik, hogy megrepedt a rendszer, pillanatok alatt össze is omlik. Rádől a Fideszre.
Hogy Kaposváron mi lesz? Egy alternatíva van: a teljes ellenzéki összefogás. Minden választókörzetben egy ellenzéki közös jelölt győzelmet arathat. A fideszes önkormányzati képviselők szinte mindegyike arctalan, jellegtelen, érdemi munkát nem végző tehetségtelen ember. Könnyedén túlszárnyalható a teljesítményük. És legyőzhetők. Jó kiválasztással, felsorakozással, kemény és összehangolt munkával, a kaposváriakat érdeklő programmal.
A polgármester, Szita Károly minden szempontból beágyazott a városban. Ő fideszes ugyan, de nem őszintén. Ügyesen taktikázik, múltja ugyanúgy köti a baloldalhoz és az egykori állampárthoz, mint mai érdekei a Fideszhez. Egész polgármestersége a hatalmi taktikai játszmáiról szólt a polgármesteri széke és a politikai befolyása megőrzéséért. Ha kellett zöldpárti, ha kellett baloldali, ha kellett fideszes, ha kellett civil („Szeretem Kaposvárt!”) volt. És ehhez – akarva akaratlanul - minden korabeli politikai erő asszisztált, egyet kivéve: az egykori Magyar Demokrata Fórum, amely soha nem támogatta Szitát.
Szita viszont láthatóan megfáradt lett. Negyed század polgármesterség sok idő: akkoriban felhúzták, lassan lejár. Gyenge minőségű környezete rutinból tartja felszínen, Szita meg őket. Pedig Szita Károly maholnap már nyugdíjas is lehetne: ekkor még többet tölthetne az „ő népével”, az igaz tiszteletet érdemlő nyugdíjasokkal.
Ha a kaposvári emberek végre szembesülnek, hogy élhetnének sokkal jobb életminőségben, egy civilizáltabb, nyitottabb és pezsgőbb városban, felzárkózva a többi megyeszékhelyhez, akkor Szita már nem lesz polgármester. A nagy kérdés ennek az időpontja.
Szerző: Varga Zsolt
Fotó: hirado.hu
