Könnyű, mert sokan már saját gyerekeiket nevelik, vagy unokáikat, vagy ami még ezeknél is jobb, a szomszédhoz járnak át babázni. Annyi biztos, hogy valamilyen körülmények között részesei voltak a magyar oktatási rendszernek és ez magától adódóan felhatalmazza őket arra, hogy ők is véleményt formálhassanak.
Másrészről viszont meglehetősen nehéz a kérdésre válaszolni, hiszen maga az intézményesített oktatás megkívánja a szakembereket. Szükség van az olyan alakokra, akik elvileg öt, vagy több évet tanulnak azért, hogy utána azt mondhassák a diákjaiknak, hogy „ezen még javítanod kell, ne így kezdd, bízz bennem”. Ezek az emberek azon dolgoznak, hogy az oktatás valóban magasabb szintre kerüljön, mint a béka segge.
Akkor mégis melyik a jobb? A fontos döntéseket egy ember kezébe kell adni, vagy megszámlálhatatlanul sok kézbe osszuk szét a felelősséget? Tanítani és taníttatni vagy hagyni, hogy magától dőljön el minden, mint egy jófajta falusi majálison?
Egy másik kérdés, hogy ezeknek a kritikáknak, ötletelésnek van-e létalapja? Érdemes-e vitázni Magyarországon az oktatásról? Ez a blog ezekre a kérdésekre próbálja megkeresni a választ. Közben igyekszik megszólaltatni a tanárokat, a tanítványokat, a tanítványokból lett tanárokat Kaposváron és az országban. Foglalkozunk kicsit az oktatás múltjával és jelenével. Éppen csak annyit, hogy ebből megérthessük a jövőjét. Tapasztalatokat gyűjtünk, és osztunk meg. Nagyra becsült „ős tanárokat” kérdezünk, és állítjuk szembe a legfiatalabb jelöltekkel.
Jómagam a szakmai oldalról közelítek majd, hiszen osztatlan tanári képzésben résztvevő hallgató vagyok. Kistanár, aki éppen most lép a pályára. Igen! Vannak még, akik tanárnak készülnek és igen, valóban ők döntöttek így. Letudtam a szaktárgyi egyetemi képzést, most pedig egyre inkább csak a gyerekekkel foglalkozom. Állítólag a meglepően kedves, nyugalmat árasztó személyiségem pozitív légkört teremt az osztályban, és az egyik tanítványom szerint az óráimon pont emiatt, egyszer sem akart megverni másokat... Nos, a szakmában ez is siker.
Remélem, hogy legalább egy kis részletben magára talált mindenki. Felismerte magát valahol a tanítvány vagy a tanító között félúton. Ha ez így van, úgy remélem továbbiakban is számíthatok a figyelmetekre. Ha nem, akkor majd a szünetekben találkozunk.
Ui.: Az olvasásért jár a pötty!
Ki is az a Szőcs Álmos? – " Életem felét eddig egyetlen iskolában töltöttem, a Kaposvári Gyakorló suliban. Vagy ott, vagy a nagymamáig tartó sétálásokban jöttem rá, hogy az én hivatásom a tanítás lesz. így jutottam el az ELTE tanárképzésére ahol már a negyedik évemet taposom, ami azt jelenti, hogy jövőre már csak tanítani fogok. Különösen érdekelnek az alternatív pedagógiai módszerek és tulajdonképpen minden megmozdulás, ami az oktatást próbálja megújítani."
Szerző: Szőcs Álmos
1 
